Valamiért úgy érzem, hogy Magyarországra is igazak az alábbi gondolatok. Nem a sajátjaim, hanem Kurt Vonnegut gondolatai, főként amerikai tapasztalatok alapján.

"Az emberi lények az elmúlt mintegy egymillió év során szinte mindennel kapcsolatban találgatásokra kényszerültek. Történelemkönyveink kiemelkedő alakjai voltak a leglenyűgözőbb, esetenként a legijesztőbb találgatóink.
Megnevezhetek közülük kettőt?
Arisztotelész és Hitler.
Az egyik jól találgatott, a másik rosszul.
Az emberek tömegei pedig úgy érezvén, mint mi is ma, ráadásul joggal, hogy nem elég képzettek, nemigen tehettek mást, mint hogy higgyenek valamelyik találgatónak."

"Ám a találgatók valójában semmivel sem tudtak többet a hétköznapi embereknél, sőt néha kevesebbet, még akkor is, vagy különösen akkor, amikor azt az illúziót keltették bennünk, hogy irányíthatjuk a saját sorsunkat.
A mggyőző találgatás oly régóta a vezetés lényege, annyira áthatotta az emberi tapasztalást, hogy egyáltalán nem meglepő, hogy bolygónk legtöbb vezetője - a hirtelen ránk zúdult rengeteg információ ellenére - folytatni akarja a találgatást. Most rajtuk a sor, hogy folyvást találgassanak, és meg is hallgassák őket."

"... A találgatók viszont elárultak magukról még valamit, amit érdemes jól megjegyeznünk ma is. Valójában nem érdekli őket, hogy életeket mentsenek meg. Nekik csak az számít, hogy hallgassanak rájuk - miközben véget nem érően folytatják tudatlan találgatásaikat. Ha van számukra gyűlöletes dolog, akkor az a bölcs ember.
De önök csak azért is legyenek azok. Mentsenek meg életeket, mentsék meg a saját életüket is. Legyenek tisztességesek."

Kurt Vonnegut: A hazátlan ember (A Man without a Country)
Fordította: Békési József
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2006.

Ugrás a lap tetejére